Tél közeleg

Rőt levelekkel játszik a szellő,
csend ül a tájon, hallgat a rét,
nem jön az álom, mégse’ szemére,
szél tovahordja a fák levelét.

Régi harangnak kondul a hangja,
ballag a réten, kedve szerint.
Nyúlnak az árnyak, lusta a napfény,
tél kapujából visszatekint.