November van, tél közeleg,
avar ropog, így szeretem.
Tar teraszom árván búsul,
kikeletre majd megújul!
Addig csöndben az ősz mesél,
a köd szitál, a szél zenél.
Csíz bóbiskol, tán álmodik,
mondd, nap fényére vágyódik?
November van, tél közeleg,
szunnyadnak az ősz levelek.
Megvetették az ágyukat…
Pszt! Ne zavarjuk meg álmukat!
4 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
“szunnyadnak az ősz levelek.
Megvetették az ágyukat?
Pszt! Ne zavarjuk meg álmukat!”
Igen,hagyjuk pihenni öket.
Nagyon szép hasonlat,hogy megvetették az ágyukat!
“a köd szitál, a szél zenél.”
Gratuálok:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Zsuzsa!
Nagyon hangulatosak a verssoraid.
“Addig csöndben az ősz mesél,
a köd szitál, a szél zenél.”
Örömmel, tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm szépen, hogy olvastad a versem, idéztél belőle és kedves szavaid.
Szép estét kívánok:
Zsuzsa
Kedves sailor!
Köszönöm szépen, hogy olvastad a versem és kedves szavaid.
Szép estét kívánok:
Zsuzsa