Tél van

Az esti szürkületbe érik az éjszaka,
Holdat ugat egy vén kuvasz,
néha beleszimatol a fagyos levegőbe,
de tudja ő, még messze a tavasz.

Köszönöm tél a fehér subádat,
égi tűvel varrtad, s máris rám teríted,
őrzöd lábnyomom, bár az útnak vége,
szélre ülsz, s veled álmom is repíted.

Fülem rágja a harapós fagy,
mellettem a vén kuvasz bogarászik,
de otthon a kályha melege vár,
s benne a tűz vígan dudorászik.