Tél végén

Ásít a föld, ébredezik,
a sóhaja messze száll,
leveti a hótakarót,
tél talán már továbbáll.

Szél azért még büszkén járkál,
terelget sok hideget…
Fa ágáról, fázó rigót
morcosan elhesseget.

Kicsi bokor nyújtózkodik,
tovább már nem szendereg,
fáznak vékony ágacskái,
reszketegen didereg.

Halványan süt nap sugara,
nem nagyon ad meleget…
Végigsiklik hideg földön,
s biztatóan integet.

Azt kérdezi mosolyogva:
"Miért ez a sok panasz?
Tartsatok ki még egy kicsit,
közel van már a tavasz!"