Már nem alszik Télanyóka,
a havat csak egyre szórja.
Fehér pillék hulldogálnak,
hó takarja már a tájat.
Hósipka van a házakon,
fehér lepel az ágakon.
Puha hópaplan alatt,
magocskák szundítanak.
Pihe- puha hópihécskék
a földet, mind befedték.
Télanyóka elégedett,
most már nyugovóra térhet.
6 hozzászólás
Kedves verset írtál Katalin a gyerekeknek. Nekem azért is tetszik különösen, mert egyszerűen, szép magyarsággal, érthetően írod, nem keresed mindenképpen az oda illő, de talán ritmusokhoz jobban passzoló furcsa "költői" kifejezéseket. Ezt nem azért írtam le, mintha nem tetszenének a rímek.
Nem tudom, mikor írtad a versed, gondolom nem most a forró nyáron. Ha régebbi a vers, javaslom, hogy a megjegyzésben mindig jelezd a vers írásának idejét.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Ebben a forróságban írtam, tán mert vágyom egy kis enyhülésre. Mivel egyből feltettem, még lehet, hogy javítgatok majd rajta. Üdv hundido
Jólesett ebben a hőségben Télanyóról, havazásról olvasni. 🙂
Amúgy, kedves, szép gyermekvers.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszi, hogy elolvastad! Üdv hundido
Jólesik most ebben a nyári hőségben olvasni ezt a vidám téli hancúrozást. Üdítő!
Szeretettel időztem itt. Ica
Szia!
Örülök,hogy jó volt ezzel a versikével felfrissülni ebben a hőségben 🙂 üdv hundido