Lakásomba érve kicsuktam
a város zaját.
Megszabadultam cipőimtől,
kabátomat az ágyra dobtam
vizet engedtem a kádba
és gombolni kezdtem blúzomat.
Első gomb- másnapos reggel.
Második gomb- forró kávé égette meg nyelvem.
Harmadik gomb- a villamoson ingerült emberek.
Negyedik gomb- a főnököm nem talál jót bennem.
Ötödik gomb- munkahelyi pletykák ebédidőben.
Hatodik gomb- diétás, fitnesz menü volt az ebéd, élvezhetetlen.
Hetedik gomb- esti bevásárlás sok tülekedő ember között.
Nyolcadik gomb- a házmester szólt, hogy már megint nem írtam ki a gázóra állását.
De most vége mindennek.
Ledobáltam ruháimat a fürdőszoba padlójára
és beléptem a kádba.
Elmerültem a fürdősós vízben
megszabadulva az egész naptól.
Varázslat volt az nekem.
Csak én voltam ott, senki más.
Kávé? Főnök? Házmester?
Mindenki messze volt már.
Eltörölve az egész napot
feküdtem a vízben,
s lelkemben zene szólt…
Csoda történt!
Egykor a víz borrá változott- most zenévé!
6 hozzászólás
Kedves Flóra!
Tetszik az írásod, a vonalvezetés, meg minden, de szerintem inkább a prózák közt lenne a helye. Akkor kicsit hosszabban, részletesebben is írhattál volna…
Üdv: Borostyán
Őszintén: nem tudok prózát írni. De elindítottál bennem most egy gondolatot, lehet, hogy megpróbálom. Köszönöm!
Tetszett, ahogy "leveted" a nap gondjait! 🙂
Gratulálok! Gyömbér
Szerintem is inkább próza. Csak kicsit kellene átírni…
Prózához hasonló, de ez nem próza. Nem csak a sorok hosszúsága miatt 🙂 ez vers, de nyers, felsorolásos, nincsenek a sokak által szeretett rímek- de nem próza. De, köszönöm hogy olvassátok és foglalkoztat titeket kicsit! Köszönöm!
Abszolút tudtam azonosulni azzal, amit leírtál, ebből [is] adódóan tetszett. :]