Sietni kellene, messze még a város.
Távoli fények remegnek,
a táj, puszta és kietlen,
mérgesen harap csizmámba a fagy.
Léptem nehéz, roppan a hó,
alatta jég csikorog,
felettem a Hold vigyorog,
távolba szél-farkas vonyít.
Vörösre csókolja arcomat,
kezem mélyen zsebembe,
tűz csak a szívembe,
és mellettem ballag az idő.
20 hozzászólás
Szemi!
Egy egyszerű vers szép köntösbe bújtatva. tetszett! Az a tűz maradjon meg szívedben! 🙂
Barátsággal Panka!
Kedves Szhemi!
Gyönyörűek a megszemélyesítéseid!
"mérgesen harap csizmámba a fagy."
"szél-farkas vonyít."
"Vörösre csókolja arcomat"
A tűz maradjon meg sokáig
a szívedben!:):):)
Szeretettel: Lyza
Szia!
Egyetértek Lyzával,a megszemélyesítések tényleg gyönyörűek. Nagyon hangulatos vers, még a rímek hiánya se zavar (annyira 🙂 ).
Üdv,
Poppy
Kedves Panka!
Remélem megmarad.
Örülök, hogy itt jártál.
Üdv: József
Kedves Lyza!
Nagyon örülök ha tetszett.
Üdv: József
Kedves Poppy!
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: József
Kedves József!
Mindig szívesen olvasom a verseidet. Szépen, szabatosan fogalmazol versben is. Mindig jó témát választasz. Végig élveztem, amíg olvastam. Nem is tudom, hogy tűnt el olyan hamar a főoldalról, nem vettem észre.
Üdvözlettel: Kata
Kedves József!
A régi idők. és az igazi telek emlékei. Csak egyetlen egy valami zavar az emlékekben: Nekem gyemekkoromba sohasem volt csizmám. Az első csizmámat, tizenöt éves koromba kaptam, mit jelent kaptam, a pékségben ahol dolgoztam elkaptam a mester elkopott gumicsizmáját, a havi fizetés helyett.
Úgyanis a havifizetésem az volt, vihettem haza minden reggel egy kis cipót, és a hónap végén mindig adott valamennyi pénzt, és annak a hónapnak a végén nem kaptam pénzt hanem a vislt csizmáját. De mégis annyira örültem neki, mert több iskolatársamnak, ha szebb csizmája is volt, de lyukas volt, és nam mehetett a gödrökben a vizben, az enyém ha nem is volt új és szép, de nem volt lyukas. Igen, ilyen kicsinységeknek is tudtunk örülni. Szép versed erre emlékeztetett.
üdv Tóni
Kedves Kata!
Megtiszteltetés, és nagy öröm számomra, hogy olvasod a verseimet, köszönöm.
Üdv: József
Kedves Toni!
Gyerekkoromba nekem sem volt csizmám, csak bakancsom, meg hócipőm. Biztos emlékszel még rá. Most meg, olyan a munkahelyem, hogy tíz órát gumicsizmába vagyok.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: József
Kedves Szhemi!
Az idő ballaghat, de neked igyekezned kell abban a farkasordító hidegben, mert nagyon hitelesen tudod ecsetelni versedben. Olyannyira, hogy már-már aggódom érted, meg ne fagyjál az úton. 🙂
Gratulálok!
Alberth
És ballagok én is veled…már múlhat az idő…
Eszméletlenül jó!!!!!!
Már bejegyeztettem a "SZHEMI", verstanodát!!
Barátod: dinipapappappa
Szia!
Itt most szépen esik a hó, és hideg van az idő olyan fagyosan múlik.A sorok egy életkép is lehetne, a mindennapokból.
Szeretettel:Selanne
Szia!
Nagyon szép vers. Különösen az a sor ragadott meg, hogy mérgesen csizmámba harap a fagy. Milyen találó kifejezés!
Szeretettel: Rozália
Kedves Alberth!
Köszönöm.
Örülök, hogy olvastad.
Üdv: József
Kedves BARÁTOM!
Tanoda? Talán inkább kisegítő ovoda.
Örülök, hogy itt jártál.
Üdv: József
Kedves Marietta!
Végül is, lehet életkép.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: József
Kedves Rozália!
Örülök ha tetszett.
Üdv: József
Kedves József!
Ilyentályt tavasszal jó olvasni a versed, amikor már nincs a nagy hideg. Kellemes ,hangulatos a vers.
Üdv.
Kedves Mira!
Igen, ilyenkor már jó ilyet is olvasni.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Üdv: József