hámló padok mellett
elkószált, megfakult
álmok térdepelnek
törött szárnnyal
próbál röppenni az idő,
de béna csapkodással
csak fájdalmat csal elő
a vedlett fák közé
terülnek már az árnyak,
a dér csipkézte bokrok
enyhülésre várnak
fagycsípte arccal,
tétován, reszketve
lassan botladozik
a decemberi este
2 hozzászólás
Kedves Éva, ez gyönyörű… Micsoda képeid vannak!
Az első sorban nem 'parkban' után, hanem a sor végén kell a vessző:)
Üdv: Colhicum
Köszönöm szépen kedves Colhicum – a javítást is 🙂
Szeretettel Éva