Hóember álldogál az utcán.
Olvasztja hófejét gondolat.
"Jó-e a csillagok forgása?"
"Hol van az égbe szült csecsemő?"
Hóember továbbmegy az utcán.
Csúszkál az újcipős hólábán.
Ó nem kell, hogy adjad szánkódat.
Úgy jár mint nyárias szellőcske.
Hiszi, hogy ő a tűz, mi éltet.
Rég elmúlt korokban ami a
víziszörny szájából előtört,
véget ért véle az őskáosz.
Hiszi, hogy ő égi Földanya.
Jégcsapos csápjait látod-e?
Hosszúak mint Zeusz ásója.
Még csak most kezdi a Teremtést.
Hóember csillog a napfényben,
áradhat testében a meleg.
(Ónemzet szülte meg őt vajon?
Vágyad, hogy te lehess az atyja?
Emelte őt pajkos gyerekhad.
Szárnyalva mint félénk halcsapat.
Nevetve mint pajzán erecske.
Játsza az istenük a havat.)
S valóban csillog a napfényben
homlokán mosolyog az "Izzadj".
A hótlan emberek figyelik:
oly korán jött meg ma a tavasz.
Tudja, hogy ő a víz, mi itat,
merül is beléje múlt, jövő.
Kútja egy Másmilyen Kozmosznak!
Elül, nézd, az összes viharka.
S tudja, hogy ő égi Földanya,
havából készül az embernép,
futja be dicsőn a városod,
s hazáról kiáltoz épp neked,
hazáról, hol nincsen forróság,
tél lágyan, élniül duruzsol.
Hamvából lobog a langyos láng,
én vágyam is benne melegszik.
Mesél a hósasnak fészkéről.
Felsóhajt: fióka felült már,
elél és le-lecsap mindünkre…
el sose találja hógolyó?
Házáról, ahová béfogad.
Erdőről, hova fut rénszarvas.
Vázáról, melyben nő fagyvirág.
Előre, vigyen hát el ide!
Apró sok csillagszem ontja rá
melegét és hevét és szólnak:
Ha jó a szándéka és nemes,
vezessék őt minden sugarunk!
Ily kegyre vajon ő méltó-e?
Hó csak az emberagy, emberszív!
Hisz egyre lázasabb és piheg.
(…)
Tócsa, ni, megmaradt belőle.
Amottan, hóember honában
valami e percben megfagyott!
Halott van és oszlik nyárhőben,
vele mi, télbe bújt… vajon ki?
3 hozzászólás
Kedves Madár!
Tetsuett!
Egyet kiragadok:
"S valóban csillog a napfényben
homlokán mosolyog az "Izzadj".
A hótlan emberek figyelik:
oly korán jött meg ma a tavasz."
Gatulálok:sailor
Szép estét!
Köszönöm, szép napot.
Gyönyörű vers.
Nagyon tetszett.
Gratulálok:
Zsuzsa