Puha havon nyújtózik a Nap,
mint gyönyör után a
gyönyörű szerető.
Megbomlott, szőke hajzuhatag
a szétterülő fénysugarak.
Nyalábba szedném, még tart a tél,
melengetőnek, kedvderítőnek.
Míg"vizet" nem "áraszt"
a "tavaszi szél",
új vágyakat férfinak, nőnek.
4 hozzászólás
Ó, de szép! Nagyon tetszett a versed, szeretettel olvastam: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel: Kati
Nagyon szép. Amolyan szívszép vers.
Szeretettel: Laca 🙂
Szia Laca!
"Szívszép" volt a napsütés is a havon néhány nappal ezelőtt.
Szeretettel: Kati