Menyegzőre készül a pagony,
a boldog vad táncot rop a fagyon.
Felleg reá hó- tiarát tűz,
ruhájába gyémánt csillámot fűz.
Huncut szél hamvas havat görget,
éhes róka fehér nyulat kerget.
Cseppnyi csóka csábosan csacsog,
míg a ravasz vörös szeme ragyog.
Hiúz szarvas nyomokat keres,
ám nem leli mikor minden deres.
Frigyet kötött a hím ordas is,
vígan vonyít, kuncog a kis hamis.
Az idő fürgén, gyorsan pereg,
elmúltak a havas mézes hetek.
Lassan felenged a fagyos föld,
békés berek virágos gúnyát ölt.
5 hozzászólás
Olyan érdekes nyelvezetet, ritka szavakat használsz, és üde, képileg is szép történeteket " állítasz elő", csak azt nem értem, hogy a rímek miért lesznek sokadlagosak ebben a különleges megfogalmazásban.
üdvözlettel: grey
Kedves grey! Köszönöm szépen kedves szavaid és a véleményed. Nem tudom miért érzed azt 🙂
Én úgy érzem a versed olvasva, hogy kicsit elvesztése a szavak bűvöletében…nem ritka szavak ezek, használhatóság napjainkban is.a "vígan vonyít"-tal,még értelmezési problémáim vannak…bocsi…
Köszönöm, hogy olvastál és a véleményt is 🙂 Gondoskodón is tud vonyítani. Az miért is ne lehetne vidám?
Elvesztél…és használatosak…bocsi,de telóról írok…😊