Télbe csikordul az idő, az esőt
lassan felváltja a szállingózó hó.
Mozdítja árnyfejét az éjszaka,
átfúj rajta a rakoncátlan szellő.
S elakad a hó egy bozót tövében,
a sárga fűcsomó fehérben ring.
A szél lázongását lassan befejezi,
nem viszi, kergeti hópelyhek ezreit.
Fekete-fehérfoltos csillám a reggel,
mint a zongora, felsír egy régi dal,
egy szélütött madárka a fák alatt,
csőrében hajszolt, fehér, hópehely.
Téli szél
By oroszlán
10 hozzászólás
Kedves Ica! Újra elbűvöltél ezzel a fekete-fehér "fényképpel"! Minden részlet éles és kontúros: a sárga fűcsomó a hó alatt, a hulló hópelyhek, a szélütött madárka! Szeretettel olvastam: én
Köszönöm kedves Laci!
Mindig örülök neked.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Szia!
Szépséges szomorú vers ez! A tél mogorva, rideg oldalát vélem látni benne. Hallom a régi dalt, mely szomorkásan szól… Nagyon tetszett! Üdv hundido
Örülök kedves hundido, hogy tetszett ez a téli kép a széllel.
Köszönöm soraidat.
Szeretettel: Ica
Tél eleji pillanatkép. Pontosan ilyen napokat élünk… Szépséges, drága Ica.
Ölellek 🙂
Ida
Köszönöm drága Idám!
Szeretettel ölellek: Ica
Nehéz értékelni.Mély,súlyos természetleírás..Rengeteg motívum,mondhatjuk szereplő,sűrű kavargásban.A téli szél,talán épp ő kavarja őket össze és fújja gyors egymásutánban.
Fura a madár szélütöttsége.Reméljük,megéri a tavaszt .
Köszönöm az értékelésed!
Üdvözlettel? Ica
Szia oroszlán! 🙂
Nagyon tetszenek a képeid, megint. Tudod, hogy mindig csodájukra járok, most sincs másképp.
Minden rezdülését érzem a versednek hangjaival, képeivel, a szavakban is.
Öröm hozzád betérni.
A központozás bennem picit másként zajlik, de ez a te versed, amit máris megszerettem. 🙂
Köszönöm, hogy lehetőséget adsz rá. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Mindig örülök neked, ha olvasol. Köszönöm az észrevételed, amiből csak tanulni lehet.
Talán inkább sok a vessző? (ezzel általában hadilábon :)))
Szeretettel: Ica