Csupa brill és gyémánt ma a téli táj…
Mindenki mosolyog: – de szép a világ!
Fehéren sziporkáz, bokor, fa és ház,
Böjtelő havában ilyen a világ…
Hideg még a fény is, bár mosolyt fakaszt,
minden szemben csillan: – várom a tavaszt!
Élet lesz itt újra 'nem zörög a haraszt…'
Tavaszi szél… s árad folyó és patak…
Lovasszánon vigad sok felnőtt és gyerek
ritka szép idő van, hát velük megyek
a butykos, a szalonna, s a fehér kenyér
előkerül hamar, de jó is a tél…
10 hozzászólás
Szia András!
Szép hangulatú vers.Kicsit én is veletek mentem .Gratulálok.
Szeretettel üdv:hova
köszönöm, kedves Hova:)
Szia !
Csatlakozom hovához ! Még saját vélemény, szép mint mindig, ami a tolladból jő egyedien Andrásos!
Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Nagyon köszönöm, kedves Selanne:)
Kedves András!
Versed könnyedén suhan a téli tájon, mint havon a szán. Elképzeltem az általad vetített táj szépségét és gyönyörködöm benne. Úgy, ahogyan leírod, a télnek is vannak szépségei. Ez a versed is olyan nem mindennapi, hogy jó elolvasni még kétszer is.
Gratulálok: Kata
Örülök, hogy tetszett, kedves Kata
köszönöm
Kedves András!
Végre már valaki a tél szebbik oldalát is meglátja. Bizony én nem ültem lovasszánon, de láttam többet is már gyerekkoromban. Szívesen felültem volna rájuk én is, mert az egy élmény, más mint a szekéren. A butykos és a jó étel meg csak fokozza a téli élvezeteket.
Gratulálok versedhez!
Alberth
Bizony a télnek is vannak szépségei
köszönöm Albert
"De jó is a tél…" a manóba is, csak hideg ne lenne! :))
A versed, az jó! Hangulatos.
Bővebb hsz-t majd akkor mellékelek, ha az életedben egyszer írsz egy rossz verset. ))))
Köszönöm kedves szavaid, Adrienn:)