Az eget szürke hófelhők takarják.
A Nap gyenge fényének útját állják.
Kertünknek széltől védett, nyugodt, csendes sarkában
hóvirágok vannak fehér fejüket ingatva.
A fák kopasz ágakkal kapaszkodnak az égbe.
Talán a közelgő Kikeletben reménykednek?
Jó ránézni erre a nyugodt kertre,
mert jóleső érzést kelt a szívünkben.
2 hozzászólás
Nagyon szép versed
szeretettel olvastam.
Kellemes napokat kívánok:
Zsuzsa
S az én szívemben is 🙂
Szeretettel Zsu