telihold volt
ezüst fénye reánk
ragyogott
én rád gondoltam
ki
elmentél
de
iróasztalom felett
mosolygó képed
nem szólt
vissza
hallgatott
a képek nem szólnak soha vissza
mert csak képek
mozgók vagy mozdulatlanok
nem
lélegeznek
nem
terítenek enni
sem ölelni
sem szeretni
nincs
vita
nem tehetsz semmit
csak a telihold
ragyog
ezüstje beborít
s talán
álomba visz
egy hűvös hajnalon