Nyílt tekintetek a határozott hidegben
Köd nélkül a rét alja se rebben
egy harmatcsepp esik ernyedted a földre
szimatolj! úgysem látsz semmit a ködben
Szagtalan képzetek hulláma ostoroz
Tőlem nincsen mit bőszen eloroz
akkor halld meg, ahogy oszlik a pára
hogyan lélegzik fel a boldogsága
Zörejek, neszek, semmi sincs bent
Nem ordít más, csak a statikus csend
érintsd meg ujjaddal a tájat!
fa kérgéből az igazság árad
Kezem tapintását megfogja a hideg
Elhalványul bennem minden érző ideg
Akkor nem marad semmid, csak a gondolat árad
nincsen mit tenni. fordulj a halálba
Létem puszta hangja süvölt a fagyba
Felszárad az ég, és ami itt lett hagyva
Elfordul a semmi felé. Lágyan betakarva
Fekszek a megújult melegbe rakva.
izzadságcsepp esik ernyedten a földre.
nincs túl meleg? miért ide jöttem?
Bár fullasztó meleg vesz izzasztva körül,
Világos van, látod, ennek mindenki örül
a meleg száz tonnája agyon nyomott.
nem túl nagy a nyomás? hallod mit mondok?
Kristály zengedelem minden egyes mondat
Tiszta igazságot teveled elmondat
nem fullaszt meg a pára? vigyázz, ha meggörnyedsz
nem lesz mibe kapaszkodnod, olvad a Földed
A lég bár tömény, de igaz illat kering vele
Felismerésem stabil, nem bántja a hazug szele
Hát mégis mindened megvan. hallasz,látsz,érzel
élj a világodban! vigyázz, nehogy elvérezz
(Dende, Ngaboru)
2 hozzászólás
Tökéletesség felsőfokon….
Köszönöm/köszönjük szépen!
Ezt a verset már el is felejtettem, aztán meg ideírtál