A tetőkön citerázik a szél,
megpengeti a jégcsapokat.
A meggörnyedt gallyak közt mizserél,
az öreg fa bólint nagyokat.
Vénséges vén ember bukkan elő,
nem is lépked, hozza a botja.
Régi regékben ő volt az idő
és az időtlenség ősatyja.
Elolvad a hó, elballag a tél.
Csírázik a föld, sose vénül.
Melegebb vizeket borzol a szél.
Szerelemre a szív felkészül.
14 hozzászólás
Gratulálok gyönyörű versedhez.
Szívvel, szeretettel: Zsuzsa
Köszönöm Zsuzsa, hogy elolvastad, örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati
Kati! Új szóval ismertettél meg. "mizserél" soha nem is hallottam. Nagyon szép különösen a második versszak. Minden benne rövid szép versedben. Éva
Szia Éva!
A mizserél tájszó, főleg a szárnyas állatok elalvás előtti apró pittyegéseit jelenti.
Köszönöm, hogy elolvastad. Üdv: Kati
Szia Kati! 🙂
Segítek, temessük együtt, én benne vagyok! 🙂
Szemléletes a felvezetés nyomasztó súlya. Először azt gondoltam, hogy végig szomorkás lesz, de ahogy a végéhez közeledtem, máris éreztem a felmelegedést, tünedeztek a jégcsapok és a terhek, aztán egészen a magasra vitt.
A tájszó külön dicséretet érdemel, mert manapság kevesen ismerik ezt a szép kifejezést.
Köszönöm az élményt. Nálad mindig megkaphatom, mert körültekintően írsz minden szempontból. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Februárban azért már van valami a tavaszból. Ha más nem, a várakozás. Köszönöm, hogy elolvastad.
/Megérkeztek a könyveim. Furcsa érzés./
Szeretettel: Kati
Kedves Kati ! Örvendek hogy olvashatlak
Kedves István!
Örülök, hogy elolvastad a verset.
Kati
Kedves Kati!
Megszokott igényességgel alkotott versedhez szeretettel gratulálok:
Ica
Kedves Ica!
Köszönöm, hogy itt jártál. Örülök, hogy tetszett a versem.
Szeretettel: Kati
Egyre jobb kedvem támadt, ahogy olvastam.
túlparti
Akkor te is mosolyogsz a szép tavaszi napsütésre.
Üdv: Kati
Szia!
Nagyon jó verset írtál! Örülök, hogy a téltemetés meghozza az újulást, a szerelmet a végén. üdv hundido
Szia hundido!
Köszönöm, hogy elolvastad. Törékeny még ez a kora tavasz, sajnos.
Üdv: Kati