Tengeri szüret
Hallom az élet reccsenését,
hallom miként a cső a csomóba hull,
de hallom a kínt a ahogy sír a kóró,
mikor a éles szerszám belevág, mint végrehajtó.
Látom a bort csorogni szájak szélén,
érzem az izzadság szagot,
látom a bút, a fáradt arcokon,
mikor a termés gyengesége a táblán átoson.
De hallom a gyermek kacajt is……..
Asszonyok ülnek tengeri kupacon,
lánykáik karján leháncsolt csuhhéjból,
egy-egy hajasba-mosoly vidám estébe hajol.
1 hozzászólás
Kedves marica!
Érzékletes a versed. Nagyon aktív: látás, szaglás, hallás… A használt szavaid visszahozzák a szép magyar beszédet a költészetbe! Köszönjük!