Teonak

Tegnap este sok gond gyötört
Ágyamon fekve bámultam a plafont
Némán, szótlanul.
Dübörgött idebenn minden
S tudod milyen ilyenkor körülöttem.
Homályos a szoba, a szekrény, és nincs eperillat
Csak a plafon barack színe ringat,
Ringat nesztelen.
Előtörnek újra régi alakok
Szelíd angyalok s dühöngő démonok.
Ilyenkor démon vagyok én is
Folyton elégedetlen, hamis
Hallgató és az időbe merülő
Lágy mégis rideg szerető.
De ilyen az ember,
Ha a dübörgő világba néha megpihen
S értékeli: mi milyen volt. S mért ilyen?!
Voltak jók és rosszak,
Szomorúak és boldogítóak
Sokan hagytak egyedül
S hagyták hogy küzdjek egyedül…
Most nincs senki se
Csak neked kellek így dühöngve, félve
A gondokra megoldást keresve
S veled minden bajt elfeledve.