szárnyal szép tájakon.
Hamvas kis fájdalom,
csókja feszíti mellkasom
Aranybarna szemek
perzselték lelkem.
Fájni kellet volna,
De boldogságot éreztem.
Gyöngyöző gondolatok,
borítják elmém.
Nem bírom felfogni
hogy ő már csak emlék.
Ezernyi,Ezernyi
virág közül mit lelhetnék,
olyat leltem mely
vad s nem réten él.
Bolondos furcsa lányka
asszem nincs párja
e kerek világba
bolondos kis boldogságba.
Nem lehet csak ennyi
egy tavaszi esti vég
így nem lehet vége még.
Nem engedem, asszem
Hogy egy fakó emlék legyél
melyet akkor látok elosonni
mikor meghallom, édes neved.
Szofi
Még egyszer legalább
hátha láthatom
még ha fájni is fog
hangját hallhatom
Meglátjuk mit hoz a holnap
mit hoz a nap s az úr
van-e gondolatnak helye
vagy elbukik gazul.