arcod
barázdái
ráncok
szépséged múló emlékei
arcodon
te látod a változást
én nem
a tükröd mutatja
a vonásaid mélyülését
a szád
körül
én is tudom
az időnk kíméletlen
én is tudom, hogy
mindketten
változunk
egy hegedűszó vibrál felettünk
ami
maga az élet
ezen az áprilisi alkonyon
amikor rád gondolok
amikor
ölelni szeretnélek
1 hozzászólás
Kedves István! Szép, tiszta érzést sugall a versed.
Üdv: Kati