Halott virágok kihűlt száruk emlék
És egy remény
A pusztaság, a kietlen vad vidék
Nincs már esély
Az életre mi újra nőhetne itt
Mind eltűnt a kincs
Térj vissza
Térj vissza
Üres mezőknek kopár fáknak ága
Mint a boszorkány
Ráncos keze az égbe rángat
És látomást
Tekint fel, hogy mégse érjen így véget
Minden élet
Térj vissza
Térj vissza
Dermedt jégnek nincs már olvadása
Mind alatta
Csak fekszik holtan, nincs feltámadása
A halottaknak
De van egy angyal ki mindig vissza tér
És elhozza még
Csak térj vissza
Térj vissza
1 hozzászólás
Kedves Nimródia!
Valahogy ez is kicsit kuszának tűnik számomra, de ahogy látom, dalszövegnek szánod, és nem versnek, lehetséges, hogy ez egy zenei alapra tökéletesen passzol, és úgy bizonyára kifejezőbb lenne, mint így, mert így nem igazán érezni a ritmusát, így sem rossz, de jó volna meghallgatni.
De itt van egy kis fény már, ugye? Mert valami fényszerű, boldogság, valamiféle remény térjen vissza, ugye?
köszönöm, hogy olvashattam.
üdv:
Zsuzsa