birkózik a fűzfával,
bólogat felém.
*****
Fa ledobja
megunt, fakó ruháját,
a nyár búcsút int.
*****
Ahol a fenyők
életükért jajongnak,
visít a fejsze.
*****
Völgybe pára ül,
meglapul nesztelenül,
borongós idő.
*****
Sötét felhő fon
körém szürke vízfüggönyt,
nyomasztó érzés.
*****
Földig hajló fa
ága ablakon dobol,
karmester a szél.
*****
Hegyek gyomrában
pöffeszkedő vulkánok
vígan pipálnak.
*****
9 hozzászólás
Kedves Györgyi!
Megfogtak soraid, ami a haiku műfajban nem könnyű, de sikerült éreztetned az olvasóval a sajátos hangulatot.
Rozália
Szia! Én is próbálkoztam már haikuval, tankával, nekem tetszik ez a természeti sor, hangulatos, plasztikus képek. Üdv, Poppy
Kedves Rozália nagyon köszönöm soraidat. Örülök, hogy tetszett kis csokrom. 🙂
Kedves Poppy örülök, hogy neked is tetszik kis haiku csokrom. Köszönöm, hogy olvastál. 🙂
Ezt a stílust nem igazán szeretem. De valahogy a versed megfogott. Valamiért tetszik, de nem tudom megmondani miért. 🙂
Csak köszönöm, hogy olvashattam.
És megint egy haiku, ami nagyon jól sikerült. Gratulálok!
egy-két haikudat többször is feltetted. nekem némelyik túl egyértelmű, úgy értem, hogy nem lehet nagyon tovább gondolni. azért jó kis pillanat képek.
Nola
Kedves Györgyi!
Szép haiku-kat írtál, gratulálok!
g.
Nagyon jók!
A harmadik egyedi!
Gratulálok:sailor
Kedves Györgyi!
Nagyon tetszettek! Mind, egytől-egyig. Az utolsó előtti lett a kedvencem!
Grat.Gy.