A délutánra jő a csendes alkony,
a fénykorong alig szivárog át,
a nádasok tövén, amott a parton
aludni térnek ím a vadkacsák.
Az alkonyatra langyos éj szövődik,
a tó vizére Hold karéja száll,
körébe százezernyi csillag ékít
lecsillapíthatatlan égi bált.
A talpalávalót tücsök vonózza,
a fellegek miként a függönyök,
az éji pompa színpadára nyílva,
lebegve úsznak át a tó fölött.
A tapsra bájos angyalok hajolnak,
mögöttük ébredezni kezd a holnap.
4 hozzászólás
Kedves Imre!
Csodálatos mese minden napszak, és maga a valóságos élet.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Megtisztelő véleményed köszönöm.
Barátsággal, Imre
Drága Imre,
gyönyörű lírai tündérmesét irtál. Elkápráztatott.
Mély elismeréssel és körülölelő szeretettel gratulálok.
napfény
Kedves Nafény!
Köszönöm, hogy olvastad.
Barátsággal, Imre