Csupa kérdőjel az életem
Magamtól hiába kérdezem
Mi ez az előre menekülés
Az átlagba való beszürkülés
Létben létem-léphetem
Vakondszürkén élem életem
Hol a csavar, amitől más lesz
Nem akarom, de kellesz
Céltalan célom majd megsegít
Vígaszt nyújt és a kezit
Nem értem,miért mondja: lehet
Az én életemből miért kér felet
A jövő kell, nem a jelen számít
A mellébeszéd csak elkábít
Egy szóért könyörgök, mondj valami igaszt
Hiszem, hogy ez az egy nyújt vígaszt
Mert én vagyok,ki nem ért meg engem
Én vagyok, aki nem fogja meg a kezem
Én vagyok,ki nem nézi jó szemmel
Hogy nem tudok bánni az eszemmel
Most agyam kiszáradt sivatag
A biztos halál felé hívogat
Habár az életem most nem az enyém
Egy jobb életre mindig van remény
3 hozzászólás
Halihó!
Furcsák az emberek,itt van ez a jó vers és fülük botját sem mozditják a toll irányába.
Idejük lenne ;O)…ha már idejöttek.
Olvasom a többit!
baxter;O) .
Szia!
Először is elnézésedet kérem a késői válaszért, de sajnos gépproblémával küzdök, így nehezen tudok tallozni a lapomon, s a másén. Párom /láva/ tölti fel írásaimat a Mekiben, ott viszont nincs idő olvasásra, válaszra. Most kölcsöngépről dolgozom, s igyekszem mindenknek válaszolni.Köszönöm hozzászólásodat, s azt, hogy megtiszteltél látogatásoddal. Örülök, hogy tetszik a versem, s hogy a többit is elolvasod.Sok sikert kivánok neked is az íráshoz.
Üdv. Büvölet.
"Mondj valami igaszt"? Ezt nem értettem a versedben. Amúgy van benne sok érdekes rész, elgondolkodtató sor.
H.