Tévedések balladája

Volt egy fiú, és volt egy lány
A fiú vágyott a szépséges lány után
A szerelem tűzében emésztődött tán.
Bár a fiú tudta, esélye parány
Ifjú lelke sebtől vérzett
Érezte a közelgő véget
Lelkét a bánat lángja égette
Hisz nem lehet övé szerelme

Volt egy fiú, és volt egy lány
A lány úgy érezte meglelte kedvesét
De nem érezte a fiú szívének verését
A lány lelkében nem volt ármány
Szerette a legényt szívének igazával
Gyakran jutalmazta édes mosolyával
De imádottja őt gyakran elkerülte
Mintha csak tőle valamiért félne

Volt egy fiú, és volt egy lány
Sóvárogtak egymás szerelméért titkon
De hallgattak róla félénk madár módon
Miért féltek, ez bíz itt a talány
Az egyik félt, hogy szívből nem szeretik,
A másik, hogy érzelme nem viszonzattatik
A fiú imádta a leány minden kis részét
A nő a fiú felé ontotta tiszta szerelmét

Volt egy fiú, és volt egy lány
Nem hitték, hogy őket a másik szereti
És fájt nekik a szerelem tűzében égni
Úgy hitték, a remény halovány
A fiú a szenvedéstől hajtva, terelve
nyugvást nem lelt, tündérét kerülte
De írt nem hozott sebére e döntés
A lány nélkül várta csak szenvedés

Volt egy fiú, és volt egy lány
Hogy lelkének nektárja, fájdalma írje
Miért kerüli őt, ezt meg nem érthette
És már emészti a bús magány
Nézte a város gyönyörét magasról
Kedvesét keresve régi hegyoromról
Tőrével a tündér ujját felsértette
Utolsó búcsúját levélre vetette

Volt egy fiú, és volt egy lány
A fiú ügy döntött megkeresi kedvesét
Felkereste imádottja kedvenc helyét
De a nő sehol, csak egy bárány
Szájában egy bús levél, melyen sötét üzenet
A lánytól a fiúnak, ő volt kit mindig szeretett
De mert a fiú őt nem elköltözött más birodalomba
Ringatja őt mély álomba a halál szent kriptacsókja

Volt egy fiú, és volt egy lány
A lovag egyedül hegy ormán állt, s kereste kedvesét
A mélyben meglátta ő szerelmének élettelen testét.
Fájdalom még vár rá, de hány?
A mélységben látja imádott szerelmét
Testéből kiadta szép lelkét és életét.
Lesétált hozzá, és ráborult könnyezve
Szoborrá dermedve vele maradt örökre

Volt egy fiú, és volt egy lány
Boldogok lehettek volna tán.
De a pesszimista nézet ám
Rosszul végződik, ez nem talány
Ha elmondják érzelmüket egymás szívének,
Tán még most is boldogan egymásnak élnek.
Történetük legendája az étert belengi
Ki hallotta, és érti is tán sosem feledi