Ki kell csavarnom gondjaim izzóját,
A sötétség most áldás lelkem tengerén.
Feszültségtől lűktet,vibrál bennem minden,
Félek,hogy kiégek az új világ reggelén.
Mennyi éven át vártam ezt a percet,
Most elázva reszketek az álmok küszöbén.
Már nem te vagy létemnek éltető eleme,
Új csillag ragyog rám a vágyak éjjelén.