Habokba írta legendád a folyam,
Csak én látom
S a gondolat, hogy daloljam
Rabul ejt.
Akárcsak Te csalfa lány
Egykor kire huncut
Szemeidből néztél
Mind rabja lett.
Fodrozott a víz, tutajok és hajók
Mentek át rajta
Fogolyként úsztak vágyukkal
Így kerültek bajba
Tudom régi a történet,
De a Rajna nem felejt,
Kit hullámok nyaldosnak
Az sokat sejt.
Hogy fésülte haját Loreley
a szende
Ki annyi férfi vágyát
Örökre elcsente.
Örök a játékod,
kitörölni nem megy.
A Rajna kanyarog
Mögötted hegy,
Loreley lépkedj!
1 hozzászólás
A véletlenek hozták elém a versedet. Valamikor még a német nyelvet tanították középiskolába, én is azt tanultam. Csak az a baj, hogy utána nem gyakoroltam és sokat felejtettem, de a Lorelei verset (ha egyszer elolvasnám előtte) még most is el tudnám szavalni. Nagyon tetszett a vers, s érdekes a története is.
Örülök, hogy rátaláltam.
Üdvözöllek: Kata