Tinibuli

Kis suhanc voltál, én pedig tini,
volt, hogy hajnalokig tartott a buli.
Illegtem- billegtem a tükör előtt már
délután, apám kacsintott, néha morgott is
-Ej te lány! Nagyanyám vasalta hófehér
blúzomat, én a kockás ingemet, dögös farmerral
akartam. Jó kopottat, feszülőst, fenékre valót
nem fehér blúzt alkalmit, hanem a menőt.
Sminkről csak álmodtam, hisz alig tizenhét múltam,
anyu ritiküljét, azért felkutattam. Találtam egy
arcpírt, szerény színű rúzst is, kis tükröt egy hajkefét
mi rendezetten szépít. Semmi vadító? Semmi extra?
Tátottam a számat hatalmasra. Fülemnek ütközött
anyu kedves szava.- Ugye nem te akarsz lenni ott, a
a legnagyobb liba? Minek rád smink, hisz szép vagy így
is. – Pedig a smink szépít. – feleseltem mégis.
Sebaj,- kuncogtam magamban- az Áginál lesz úgyis.
Gyorsan magamra kaptam amit én akartam, a kedvem
már buli hangulatban. Feszes farmer, kockás ing,
arcomon pedig semmi nincs. Pislogtam még kettőt a
tükörbe, elsiettem a kopogós cipőmben. A buliban a lányok
egyformák velem, menő cuccok, fekete, égető szemek.
Egy srác sétál felém, stíröl, nézeget, majd megszólít
táncolnék vele? Az arcom ég, kezem hideg, mint a jég.
Semmi pakolás, csak egy halk makogás.
-Igen, megyek, de miért pont velem? Közben a lányok
néznek, érzem, rólam beszélnek. Mi lehet a baj? Ha csak
nem az, csupasz az arc. A többi srác is feltűnően bámul,
a legmenőbb fiú egyből velem táncol. Nézi arcomat, égek
a láztól, a gyomromban is valami táncol. Nem takarja semmi
rózsás arcomat, azért néz ennyire? Örök titok marad.
Mikor a bulinak vége, egy cetli landol a kezemben,
Te voltál ma itt legszebb, ebben a teremben.