Tudod, nem értelek. Évek óta szólt
szavam feléd, kerestelek…
én kutattalak sok árnyba bújt betűn,
nem érdekelt, ha próza volt,
csak ittam szép szavad, és virult nedűt
szitált az élet így nekem,
mintha bomba-szórt szívemre tintafolt
terülne, és e szín a kék.
Megannyi kék tolult fölém repesve,
a többi szín csak minta volt,
s esőre írt magányod versbe szedve,
szelíd szavadra tűnt a sár.
Sírhatok gyönyört, ha könnyem kellene,
bár illatod ízére várt az ajkam.
És ma hallgatag cikázna kés hegye…
hát előtte még a hangodat halljam!
Aztán fakóra vált e kép?
Örökre fennmarad mesénk.
33 hozzászólás
Szép vers.
Szia Zoltán! 🙂
Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin !
Szép ez a versed is, mesélj még nekünk !
Szeretettel olvastalak: Zsu
Szia Zsu! 🙂
Kicsit megtorpantam meseügyileg, mert ez a vers is szemenszedett valóság.
Sok minden belém rekedt, lehet, hogy vissza kellene mennem az időben, hogy bátran kipakoljam azt, amit bátortalanság és kishitűség miatt elrejtettem. 🙂
Átgondolom a meséket. 🙂
Köszi, hogy itt jártál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kifolyt a tinta, s kék nyomán, no lám csak,
megint keletkezett egy vallomás.
Belőled ritmusos zenével árad,
dalolva zengve, s most is oly csodás.
Mi szép "szinesztetik" egy illat íze.
S gyönyört ha sírsz, alélna lelkem is.
S a kés hegye midőn cikázik, íme,
ma hallgatag varázsa messze visz.
Mesélj, s mi hallgatunk, vigyél magaddal
ritmusok üveghegyén túlhaladva!
Táruljon világ száz csodája eléd!
Ha megfakult a kék, nem érdekes.
Csak élni kell, s mesélni szépeket!
Utókorok tanúja lesz meséd.
"Sonettare necesse est!" 🙂
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz! 🙂
Látom, hogy elég nagy energiát fektetsz a hozzászólásokba. Gondolataid önálló alkotásként is szerepelhetnének. 🙂
Köszönöm, hogy versem alatt szonettet hagytál, mert ugyebár "Sonettare necesse est!" :).
Örülök, hogy gondolatokat ébreszthettem, melyek továbbgyűrűztek.
Tudod mit hiányolok? Azt, hogy útravaló jó tanácsokat adj arról, mit kellene átgondolnom az írás terén.
Az utóbbi időben azt tapasztaltam, hogy nem mersz őszinte véleményt megosztani.
Nálam követelmény az őszinteség és a kritika. Mindig ezt várom. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Adnék én jó tanácsokat, de nem találom, hogy hol lehetne! 🙂
Szeretettel: dodesz
Dodesz, olyannak ismertelek meg, mint aki nem rejti véka alá a véleményét. Ezért is vártam azt, hogy találsz valami javítanivalót, lesz javaslatod is. 🙂
Mi értelme van az írásnak, ha nem akar valaki javítani rajta? 🙂
No, hát kedves Kankalin, akkor csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy talán jobban lehetne tartani a jambikusságot, ahogy szépen indult is az elején. Igaz, hogy jómagam is van, hogy feladom a formát a tartalom kedvéért.
A mai Keats fordításomat is szerettem volna a lehető legjambikusabban prezentálni, de még így sem fért bele minden a tíz szótagos beosztásba.
Szeretettel: dodesz
Dodesz, örülök, hogy a körmömre koppintottál, mert bizony a jambikussággal egyáltalán nem foglalkoztam itt. Meg is látszik az eredményen, jogos a felvetés. 🙂
Nem tudom, mennyire szolgál mentségemre az, hogy egyáltalán nem volt célom a klasszikus, pontos jambusok követése. Sokkal inkább jött belőlem belső kuszaságom egyedi és őszinte ritmikája, gyomorból.
Mivel a köznyelvben is már-már jambikusan beszélek itt-ott, a versben megjelenő belső ritmusok a saját egyéniségem hamisítatlan tükörképei.
Egészen biztos, hogy át fogom nézni az általad megjegyzetteket, mert nem mindig engedhetem meg magamnak, hogy csak úgy lazán és mindent magam mögé sorolva írjak verseket.
A költészet ennél több, s mivel elköteleztem magam, kötelességem példamutatóan művelni.
Köszönöm a figyelmeztetést. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Még annyit, hogy látom, szépen tartottad a 11-8-as szótagszámot. A tiszta jambikussághoz inkább a 12-8 illene. Pl. az első sorban egy "hisz" beillesztésével máris megoldódna: "Tudod, nem értelek. Hisz évek óta szólt…"
Örülök, hogy foglalkoztál a verssel. 🙂
Amikor elkezdtem, spontán adódtak a szótagszámok, nem akartam változtatni rajtuk, mert valamiért így alakultak a mondanivaló miatt.
Egyébként nagyon kedvelem a jambikusságot, ha tehetem, szívesen élek vele.
Köszönöm a javaslatot. Nem tudom, miért 11-8-ra jöttek ezek a gondolatok, de ha már így kerültek elém, próbáltam végigvinni, a látható koncepcióval.
Persze ebben ott van, hogy az első két szakasz 11-8-as káosz, aztán négy sor csak 11-es átgondolás, a záró 8-as szótagszámokat pedig költői kérdéssel és csattanóval próbáltam zárni.
Köszönöm az észrevételeket, építkezésre használom. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Sok mindent elmondtál, de nem mondtál el mindent !
Tartogat még ez a vers , akár soronként akár csak mondatrészenként meglepetéseket , aminek a feldolgozása csak rajtad múlik. Szeretem az ilyen verseket, nem engedi magát belemagyarázni, csak megengedi a várakozást. Türelemmel várom a folytatást és biztos vagyok benne, hogy nem enged magára ráismerni.
Szeretettel, Zsófi.
Szia Zsófi! 🙂
Feladtad a leckét nekem, mert valóban nem mondtam el mindent. Illetve az idők során néha-néha igyekeztem megtenni, hát nem ebben az egyetlen versben látható a folyamat indulása, kibontakozása, érkezése. És hogy mi a minden? Ez számomra is kérdés, csak suta válaszaim vannak, homályokkal, botfüllel és már-már tágra nyitott szemmel is.
Mindenesetre jólesett konklúziót szólnom valamiről, amit fontosnak tartok. 🙂
Köszönöm, hogy velem tartottál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nem tudom, hogy jó fele tapogatózom-e, de nekem ez a versed költészet szeretetét jelenti.
Üdvözletem!
Szia eferesz! 🙂
Bizony-bizony, jó irányba mentél. 🙂
Ez a vers arról is szól, hogy mit adhat a költészet. Hát nekem azt hozta, amit itt megfogalmaztam.
Örülök, hogy rátapintottál az elrejtett gondolatokra is.
Köszönöm, hogy elmondtad! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Élmény volt a versed, míg olvastam sok minden eszembe jutott. (a múlt és a jövő)
Szeretettel gratulálok: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Amikor megírtam, bennem is volt valamennyi a múltból, de a jelen sokkal inkább foglalkoztatott. A jövő pedig? Tintakék. 🙂
Ez a tintafolt annyira pozitív, hogy ennél szebben nem tudom elmesélni színét, hatását, de azt sem, hogy minden más szín háttérbe szorult.
Örülök, hogy emlékeid támadtak versem által. 🙂
Köszönöm, hogy elmondtad nekem.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Tudod, nem értelek, hisz versed zeng, remek: ahogy forr a lelki seb: szavakba ölve, tintába fojtva, örökbe szabva szép a fájdalom, s szép e seb, hisz léleknek ék a heg! Tőlem ne várd, hogy számoljam az érzést, hisz mit olvasva kapsz: az élmény. S bizony mit adsz?! Hát csökkenti-e egy picasso-pillantását a képkeret? Én szeretem a fáj-dalod! 🙂 Hát adj még ezer valóság-mesét, s magjában éljen a hit: az élet valósban csodákkal teli! 🙂 S bár értem én önmagaddal szemben támasztott szigorod: hisz alkotásoddal tanítod az érzést, élményt, s a kifejező szavakat: szépen rajzolni a mentális dimenzióban.
S ha nem is hagyok minduntalan nyomot, élményt hoz minden sorod! 🙂
Köszönettel: Gabe
Szia Gabe! 🙂
Nagyon tetszik nekem mellékelt prózaversed. 🙂
Amikor arra jutok, hogy én ugyan nem írok egy sort se többet, mert csak félreérthetően sikerül a költészetben megnyilvánulnom, mindig akad egy főbekólintás, ami felébreszti bennem a kisördögöt.
Hogy jó a versekhez folyamodni, az nyilvánvaló volt eddig is.
Megfontolom, hogy talán mégis folytatom valamikor, valahogyan, valamiért. 🙂
Köszönöm, hogy kifejtetted a mentális dimenziót és egyebeket… 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Hát verd is ki fejedből a kósza képzeted, hogy a verselést hagyod! Ha bűn, ha nem, ha nem is sikerül, vagy nem kerek, ha nem is kristályos egy kép (bár ezek Nálad nem fenyegetnek:) ) Letennéd a tollat? 😮 Hát lant nélkül élhet-e zenész? Folythatod-e magadba mind, mit megélsz? Légy majd merész! Szokásod szerint… S persze: néha letesszük, néha elnémulunk… De búcsú a szótól sohasem végleges! 🙂 Csak megesik, hogy az Élet benned új Mesét/Zenét keres/szül/szerez… 🙂
Ó! Bár itt E versről illenék írni! 🙂 S ez nem prózavers, csupán jönnek Hozzád – rajtam csupán keresztül – a szavak. 🙂
szeretettel: Gabe
Gabe, azt nem állítottam, hogy leteszem a tollat! 🙂
Mindenfelé akad belőlük, úgyhogy esélyem sincs kikerülni őket. 🙂
Sajnos ma is belebotlottam egybe. :)))
Köszönöm, hogy figyelemmel kíséred írásaim.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Kedvencem vagy, nem tagadom. Mindig csodálkozva olvasom remekeidet- a fájdalmat a szeretetet, a vki utáni vágyakozást oly csodásan fested le minden munkádban. Őszinte elismerésem! Egy saját kötetet…az lenne ám az igazi! szeretettel: hundido
Szia hundido! 🙂
Ha így gondolkodsz rólam, az kivételes megtiszteltetés. 🙂
Siralmaim elég jól összefoglaltad, sőt, az egyéniségem is. :)))
Hogy saját kötet? Gondolkodtam ezen, de elég hamar arra jutottam, hogy semmilyen szempontból nem tartok ott, hogy könyvben is megjelenjenek verseim.
Ez még vajmi kevés ahhoz, hogy bárkinek kedve legyen forgatni azokat a lapokat, amelyeken fekete betűkkel Kankalin írásai szerepelnek. Szerintem ennél sokkal több kell, arra a többletre pedig nem vagyok képes. Csak írogatok… 🙂
Köszönöm, hogy elmondtad velem kapcsolatos dolgaid, mert mosolygok. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalinka kedves!
Csak arra kérlek, ne hagyd abba a meséd, ki lesz akkor, ki nékem verseket mond? Ne hagyd, mert kék tintád gyorsan kifogy, vigyázz rá, legyen mindig, ki rád tekint… Rá úgy vigyázz, mindig legyen, ki érti miért gyötröd magadat! Ne sírj gyönyört, ha könnyezel, én majd üzenek néked, mit tenned kell, akkor se, ha ajkad ízére vált, hidd el, mindig akad néked legalább egy jó barát, ki vigyáz rád!
Szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
Hegyeket építhetnék tollakból, papírlapokból…
Ezeket a hegyeket már csak példamutatásból is meg kell másznom, ha ilyen szavakra vetemedtem. Hát, elárulom, hogy én megmásztam, még ha verejtékezve is.
Olyan hegy ez, ami eltereli azokat, akik nem merülnek elég mélyre-magasra a térképért.
Próbálom nem abbahagyni a mesét, de ez nem rajtam múlik.
És hogy a kék tinta? Kivételes méreg. A legszebb színű végzet, de a tenger és az ég színe is így tükröződik. A remény színe, a hűségé, a bölcsességé, a bizalomé, de az intelligenciáé is. A becsületet, az igazságot, és a Mennyet is hordozza. Ezt szántam versembe.
Na, ezt rejti a cím, és ezt próbáltam óvatosan körülírni szívmegállással és újraélesztéssel.
Szerintem nem jól sikerült, de csöppet se aggódj értem!
Majd hallgatok kicsit, ezalatt átgondolom, hogy miért nem érthetőek verseim. 🙂
Köszönöm, hogy mindig velem vagy. Aggódni nem kell, azok a könnyek előbb-utóbb jó helyre kerülnek. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Őrült nagy a lemaradásom nálad. Most kiválasztottam találomra egy versed. Mindig ez történik, ha nálad járok. elolvasom amit írtál, aztán ezer meg ezer gondolat cikázik a fejemben. Nem tudom leírni őket, de mindegyikre igaz amit olvastam eddig: A lelkem legmélyéig hatolnak a soraid és megmarkolják szavaid a szívem. Csodálatos ami a te "tolladban" van.
Szeretettel
Zoli
Szia Zoli! 🙂
Hozzászólásod miatt újra elolvastam ezt a versem, és amit megfogalmaztam benne, az ma is érvényes, ugyanúgy él.
Az a kék örökre kék marad. A legszebb, legszentebb kék. A tintám színe, a gondolataim színe, az érzéseim színe, a lelkem színe…
Köszönöm, hogy elolvastad, próbáltad értelmezni ezt a verset. Nem könnyű! 🙂
Talán azért hatásosak
Szia Zoli! 🙂
Hozzászólásod miatt újra elolvastam ezt a versem, átéreztem, aztán rájöttem, hogy amit megfogalmaztam benne, az ma is érvényes, ugyanúgy él, az üzenet maradt.
Az a kék örökre kék. A legszebb, legtisztább, legszentebb kék. A tintám színe, a gondolataim színe, az érzéseim színe, a lelkem színe…
Köszönöm, hogy elolvastad, próbáltad értelmezni ezt a verset. Nem könnyű az eligazodás! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin !
Nagyon tetszett!
Üdvözlettel: Edit
Szia Edit! 🙂
Örülök, hogy tetszett, köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Húazannya! Ez nagyon jó lett, Kankalin!
Gratulálok: Ildikó
Szia Ildikó! 🙂
Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin