Rövidesen Budapestre érkezünk.
Kérem, vigyázzanak,
az ajtók becsukódnak előttünk.
Kérjük, hagyják szabadon
A menekülési sávot,
Tekerjék nyakukra
A biztonsági láncot.
Mutassák fel jegyeiket
Mely a pokolba szól,
Mert a kijáratnál
Egy sátán araszol.
Zárják be
jó erős
burkaikat,
és szorítsák el jól
gyönge torkukat.
Tisztelt utasaink!
By Linglin
9 hozzászólás
Hujuj hujuj… ez aztán Pest… 😉
Jóó ég… ez meg mi???
Elnézést, gondoltam, hogy lesznek akiknek nem fog tetszeni.
Tudni kell, hogy vidéken nőttem fel, csak a suli miatt vagyok itt.. egészen más itt minden, és olykor ilyen érzelmeket vált ki belőlem a város. Persze nem mindig, de ez egy ilyen eset volt.
Tudni kell, hogy a város egy nem túl szép részén lakom.. ha a központban laknék, bizonyára gyakrabban lennének kellemes élményeim..dehát.. ez van.
Azt nem mondanám h nemtetszik, de nagyon érdekes 🙂 Szintén vidéki vagyok
érdekes…és sem szeretem Pestet,úgyhogy az érzés kölcsönös….
Köszi 🙂
Először azt hittem, egyszerű dadaista vers lesz. Nagyon groteszk, mint ahogy ez az egész város. Torz az egész, mintha egy szúrós kapszula marná a torkom. Igazából meg kellene festeni. Remek, gratulálok!
Köszönöm neked!
Ezek szerint Yetiboyon kívül csak én lepődtem meg.
Nekem a vers középső része tetszik leginkább, az a leglendületesebb, a 4.-11. sorra gondolok, nagyon jók.
Maga a vers tetszik, ha elvonatkoztatok Bp.-től, jól ki van sarkítva, itt is a fent említett sorokra hivatkoznék.
*
Bp.-nek talán a rossz oldalát ismered, azért nem csak fekete. Nem tagadom, én sem érzem magam mindig biztonságban, de azért van jó oldala is. Egy-egy teázó, park..stb.
Tudom, ez nem a vershez tartozott, csak idekívánkozott, elnézést.
🙂
üdv: Anna