[IG_KITOLT]
varázsos ahogyan lebben a keze
hópihe-lágysággal
félő-reszketőn
nem néz rám
de én látom a szemét
tétova fejmozdulatát
mely látni enged egészen a szívéig
megremeg halványan
alig veszem észre
pedig figyelem nagyon
s jó lenne érinteni a kezén
hűvösen fényes bőrét
megnyugtató lenne
mint egy ölelés
a halhatatlanok között
7 hozzászólás
Enyhén csurdogáló vers,melyben nincs két egyforma buborék.Szép érzést hordoz
de több csobogást,esetleg hullám törést kellene belevinni.
Remélem olvashatlak még.Sikert,gyogyo!
Köszönöm a hozzászólást! Legalább olvasta valaki 😉
Kedves Hanga!
Én is olvastam, és nem bántam meg. A szokásos rímeket hiányolom versedben, de amúgy jó lett, főleg a vége:)
Üdv: Borostyán
Ez egy olyan régi darab, hogy sajnálok hozzányúlni 🙂
Köszönöm kedves Borostyán!
Hanga
Olyan kellemes érzéseket kelt bennem ez a vers. :] Tetszik, hogy nem használtál nagybetűket, ettől még könnyedebb az egész.
Különös kegyetlenséggel olvastam el az első versed /itt az elsőt/
de egy megnyugtató érzésem támadt tőle, mint egy mankó,
rá lehet támaszkodni.Megérte elolvasni.
szia:ruca
Szia ruca! Mondhatni ezzel a verssel kezdődött minden,ami a rám jellemző "Hangák"-hoz vezetett. Örülök, hogy bele tudtál érezni és rá tudtál támaszkodni!
Hanga