Ó, mily csodás, pazar látvány,
a morajló, párás zuhatag!
Virgonc szellő játszik a hárfán,
Nézd, táncolnak a sugarak!
Ezüstös pisztráng ficánkol,
csobban a csillámló patakban.
Tölgyfán császármadár viháncol,
fürdik aranysugarakban.
Kikötőben gyökértövek,
korhadt farönkök, ágak úsznak.
Zöld mohával benőtt kövek
közt buzogányok titkot súgnak.
Ó, te már aludni készülsz?
Bokrok között megbújik a szél.
Pirul az alkony, kábán szédülsz,
Bíbor színben dalol az ég.
2 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Mindig örömmel olvasom verseidet. Ez most épp a lillafüredi vízeséshez röpített el engem, amelyet minden évben meglátogatok. Bár gyakrabban tehetném…
Én is mindig próbálom lefordítani a természet ezerféle nyelveit, miféle titkokat súgnak.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca! Igen, én is pár hete jártam ott, valóban arról szól a vers! Köszönöm hogy olvastad :)))))