1.
csepp gördül levél
vastag, zöld erezetén
mint utamon én
2.
kopasz téli fán
ágak közt ül két madár
csendes együttlét
3.
sikoltást hallok
az éjszaka széthasad
rémült pillanat
4.
míg felhőt néztem
téli nap mélykék egén
párává váltam
5.
néha megállok
és árnyékom utol ér
akkor sötét lesz
6.
elsápadt a Hold
hidegebb lett a fehér
holtak ideje
7.
elhallgat a csend
sima tó tükre csillan
árva a magány
8.
lépteim alatt
fagyottan sétál az út
oly messze vagyok
9.
barázdák futnak
havas szántó földeken
pihen az élet
10.
borzas cinege
ablakom előtt reszket
de tova rebben
2 hozzászólás
Kedves koma!
1. gyönyörű hasonlat… kis lépéssel kezdődik minden! – Csepp a tengerben!
2. ó, a nyugalom… a törődés… egyetértés… szerelemben!
3. eszményi kép! “széthasad az éjszaka”?! – rémült pillantás.
4. Ó, az elmúlás… megmutatja, hogy életünk jelentéktelen – nem lehet más.
5. paradoxon…árnyék követ s utolér!
6. Halott éjszaka, hol a holt is hófehér!
7. ellentétek egy sorban…egymásnak feszülve
8. kép képet szülve
9. pihenve futni fel és fel!
10. mindig folytatni kell…
Neked is az írást!
Gratulálok hozzá! Így tovább.
Szép napokat kívánok!
Szervusz Titusz!
Megtisztelő és melengető olvasni, hogy van akiben érzéseket képes kelteni néhány sorom… mert más az leírni a saját érzéseinket és egészen más tudni azt, hogy másokra is képesek hatni…
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu