Tizenkét pillangó

Pillangókeringő, piheként lebegő,
súlytalanul könnyed, mint a friss levegő,
rebbenő, szökkenő lepketánc, mennyei
csodát varázsolnak természet kezei.

Virágillat-árban éterként illanó,
tarka lepke röppen, tizenkét pillangó,
van köztük egy fehér, s egyetlen fekete,
mert ami egyszerű, nagy annak szerepe.

Legszebb az ő röptük, legszebb az ő táncuk,
bár fekete-fehér, nem színes a szárnyuk.
Tizenkét pillangó táncol a rét felett,
van köztük, amelyik szivárványként lebeg.

Kék táncol pirossal, sárga a lilával,
járnak csodás valcert, a fényes világgal,
üdvözlik a napot, zümmög dongó s a légy,
dalos madár, s béka szolgáltat szép zenét.

Táncoljatok lepkék, tizenkét pillangó!
Színes lepkeszárnyon rebbenni volna jó,
pirosan, fehéren, kéken és feketén,
vagy lila-bársonyon lebegnék véled én.

Te szállanál velem, aranyfényű zöldön,
mint egy szép mesében, e tavaszi földön,
szédülnénk a fényben, keringő-zenére,
s vörösre festene esteli nap fénye.