Nap fürdeti a tó menti erdőt.
Bíbor színében, hogy megnőtt
a háttér, és a nád mögött a táj
szemet vonzva szinte kiabál.
Szív-dobogva, nézed ezt a nyugalmat,
szebbet e naplemente nem is mutathat-
lángol az ég, kísér a bűvös pillanat,
nézed, szádon a szó néma marad.
Szemed felvétele ez, fényképes utánzat,
vetített kép csak, egyszerű látszat,
de titka, varázsa van ennek a világnak,
és szinte szétterül benned az alázat.
Gyermek törékenynek érzed magad,
hiszen az élet, csak egy pillanat,
könnyesen nézed, ahogy érkezik az este –
tó tükrében lángol a késő naplemente!
4 hozzászólás
Kedves Lajos!
Csodaszép képeket tártál elénk, köszönjük Neked, köszönjük Földanyának!
Szeretettel: Szabolcs
Üdvözöllek, kedves Szabolcs!
Bizony, sokan nem tudják, vagy érzékelik, hogy a Földanyának köszönhetjük az életet.Sajnos egyre messzebb esünk Földanyánkat fenntartó tevékenységeinktől.
Mindent pusztítunk aminek az élethez köze van. Az ember tudást kutatva, jövőjét pusztítja el.
Örülök, hogy így látod, és köszönöm szavaid.
Barátsággal, Inda.
Kedves Inda! Élvezetesen verselsz, jó olvasni! Nagyon jó ötlet egy meglévő festményt ilyen módon "megzenésíteni"! Az ember kíváncsi lesz az "eredetijére", vagyis a festményre, ami alapján a vers született! Üdvözlettel: én
Kedves Bödön!
Sajnos ide nem tudom feltenni a képeket, amelyek ihlették a verseket, ámbár a facebook-on megtalálhatók a párom festményeire, fotóira szoktam versekkel válaszolni, és alkalom adtán ki is állítjuk a képeket, festményeket, és a verset is mellettük. A bemutatkozó oldaladon lévő e-mailre, mindjárt át küldöm.
Örülök minden véleményednek, és mindenki véleményének, mert sokat lehet tanulni belőlük, még ha negatív az a vélemény, akkor is.
Barátsággal Inda.