arcodat takarom Holdvilág fényével
s kedves játszi-tünemény
villan elém
bogárvilágú tengermély szemedből
egyetlen sugallat csak
mégis úgy vág arcul
mintha megvadult két kezed
kérges bőre tapadna
ijedt-sárga arcomra
megőrjítesz
mert felemészt
ez a minden-nélküliségében is
oly teljes
tökéletlen szerelem
2 hozzászólás
Azért legalább pár ragrímmel próbálkozhattál volna….ha már értelme nincs legalább ritmusa lenne…
Kedves Xanaxa!
A rímeket a szabadversben el SZABAD hagyni, persze nem muszáj.
Értelme pedig lehet, hogy csak számomra van, egy emlékből kifolyólag, de azért van. Tőled mikor olvashatunk?