Nem vagyok szabad, ébreszt az óra,
munkába menni az időért kell,
amit becserélek kenyérre, borra,
a szörny óra előtt sors térdel.
Nem vagyok gazdag, ébreszt az óra,
munkába menni az életért kell,
s lesz pénzem kenyérre, nőre, borra,
a sors előtt szegény lelkem térdel.
Nem vagyok más, mint gondolat, pőre,
rólad, ha mondok néha szépet,
s nem vágyom szabadságra, levegőre,
amíg tollam szabad addig élek…
16 hozzászólás
Kedves András!
:)))))) Jó kis hitvallás! Egy költőnek elég a tolla.:)
Lényeg, hogy szépeket is mondjon a fárasztó dolgok mellett! :))))
Tetszik versed!
Lyza
köszönöm, kedves Lyza
Kedves András!
Amíg a tollad szabad, te magad is az vagy. A szabadságodat nem vehet el semmilyen vekker.
Szeretettel: Rozália
Kedves András!
Szabad tollal szabadon írni nagy dolog. No, persze a szigorú vekker is hozzátartozik az életritmusunkhoz. Tetszett a versed.
Üdvözlettel: Túri Imre
így van, kedves Rozália
köszönöm
Örülök, hogy tetszett, kedves Imre
köszönöm
Kedves András!
Nagyon jó ez a vers.Éb
n még az első versszak utolsó soránál tartok,ott leragadtam.Az akkora igazságot takar!
Köszönöm az élményt.
Szeretettel üdv:hova
Bizony, amíg nem köti semmiféle törvény vagy kötelező dolog a tollunkat, addig tök mindegy, hogy mi történik velünk, mert írhatunk! Hallod, ez lehetne az ars poeticád is.
Grat!
Réka
köszönöm kedves Hova:)
köszönöm, kedves Réka:)
Szép hitvallás.
Szeretettel
mesako
szia!
A toll és a szabadság külön-külön is nagy erő! Együtt meg pláne! Versed nagyon erőteljes és formailag nagyon kifejező. Nem tudom miért, de én akár egy ballada szerű költeményt is el tudnék képzelni versedből…
grat
leslie
örülök, hogy tetszett, kedves Mesako
köszönöm, Leslie
Nagyon jól megfogalmaztad. Amióta verset írok, én is valahogy így gondolom…
Üdv: Colhicum
örülök, hogy tetszett, kedves Colhicum