Lődd ketté magad,
és tépd ki a hajad,
keresd meg a töltény,
ami a biztos törvény.
Töltényt fejbe, lábba, vállba,
töltényt a nagyvilágba.
Ne kegyelmez magadnak,
mert lesz, majd aki felakaszt,
töltényt a fejbe, golyót a testbe.
Vér és cafatok, valamit akarok,
drámát kapunk reggel, délben, este,
megöl minket saját s egymás teste.
Véget ért a történet,
bennünk vannak a töltények.
A börtönből a szökevények
boldogságtól ittasan, kik
a halállal biztosan kiegyeznek,
s a töltények a testekbe igyekeznek.
3 hozzászólás
Szörnyű képket festettél elém. Muszály ezt?
A.
Hát, bocsi, de ez ténleg nagyon durva, nem hiszem, hogy ezeket a képeket ténleg muszály volt lefesteni, de te csak a pillanatnyi érzésed mondtad el.
Azért, vannak, voltak olyan költők, akik hasonlókat írtak…
Kedves Goowyka!
Hát igen ez a mű, elég jól ábrázolja, a bennem lezajlodó dűh és harag viharát.
Bár én a klasszikus műveket szeretem, valahogy ezt a versem is magaménak érzek, annak ellenére, hogy elüt az átlagos stílusomtól.
Ez a vers nyers, erős, durva, de szerintem néha muszály, a befogadóknak, olvasóknak is átérezni egy kis borzongást.
Azért köszönöm, hogy megértetted, hogy a művem nem botránykeltés céljából íródott, hanem "pillanyatnyi érzés"-em festettem le ebben a kissé furcsa versben.
Minden jót, jó alkotást és olvasd más verseimet is, ne ez a vers maradjon meg emlékezetedben rólam.
Üdv: Metal Koala 😀