üvölt, vonyít, nem dorombol.
Rángat mindent, rohangászik
cibál, borít, nem cicázik.
Ajtót tépked, ablakokat
utána, csak szemét marad
amit elér, megragad.
Nem kímélve autókat
se fákat, sem madarakat.
Amerre fut, rohan, tapos
felkap mindent, mert alapos.
Ne legyen itt, kalapos.
Bentről nézve és hallgatva
az ember, még csak hagyja
ám, ha ki kell mozdulnia
ólomsúlyú lesz a lába
inába száll a bátorsága
tényleg menne a kutyája?
3 hozzászólás
Szia! Jó ez a leírás, tetszik. A cím ki kezdőbetűjéből kiindulva azt hittem szabad-vers lesz. Nem lenne jobb, ha ugyanúgy folytatódna? Üdv: én
Kedves Béla, nagyon ügyesen leírod a szél tombolását. Az olvasó szinte beleborzong. A végén ez a kérdés is jó, jól fel van téve. És ki kell mozdulni, az embernek is. Vajon mi lesz akkor?-kérdezteted az olvasóval.
Barátsággal: Madár.
Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a hozzászólásokat!
Szeretettel: Béla