Megfeneklett hajó még vesztegel,
most elfogyott alóla a víz,
elültek a vitorlákat hajtó szelek,
rozsda-harapások hozzák a kínt,
még felgyülemlik az elég volt,
villámokat szül sok összecsapás,
feltornyosult felhőkből özönvíz zubog,
s a változás gyermeke lesz új légáramlás,
mely magával ragadja a pihegő hajót,
hisz’ dalra fakaszt minden lankadó vitorlát,
végtelenbe futtatja a temérdek hullámot,
indul keresni önmagának tökéletes mását.
Tomboló csend
By zuzmara
6 hozzászólás
Kedves Rita!
A csend bizony tud tombolni, ahogyan a vihar is. A hajók vesztegelnek, és új szelekre várnak… néha bennünk is. Már az sem baj olyankor, ha villámlik, csak történjen már valami…
Tetszik a versed, gratulálok!
Ölellek: pipacs 🙂
Kedves Ilona!
Örülök, hogy olvastál!
Szeretettel: Tünde : )
Kedves Tünde!
A tomboló csend nagyon tud fájni, talán a legjobban. Gondolom én.
Versedhez gratulálok, a hasonlatok és jelzők ütőssé teszik versedet.
szeretettel-ölel-panka
Drága Panka!
Tudod a csend nagyon bölcs gondolatokat adhat…
Szeretettel ölellek: Tünde : )
Szép képeket festettél Zuzmara!
Tomboló csended elgondolkoztat…
Hm…, néha az özönvíz is hasznos lehet,
Megfeneklett hajót, újra vízre tehet….:)
Aranyos vagy kedves Dóra!
Szeretettel láttalak: Tünde