Tetőn toppanó,
égből pottyanó
loboncos szakáll…
arcra derű száll,
puttonyt osztogat
óriás pocak,
– Télapó vagy magad…!
Mézes mogyoró
illat csudajó,
kis krampusz-sereg,
ujjongó gyerek…
Lobban gyertyaláng,
árad muzsikánk,
sül a sütemény,
– Mikulás vagyok én…!
9 hozzászólás
Kedves Irénke!
Toporog már a Mikulás, imádni való kis verset tettél a "puttonyodba".
Szép napot kívánok:Marietta
Kedves Irén!
Az mellett, hogy kedves ez a vers, nagyon ötletes!
Gratulálok, Judit
Aranyos, ötletes kis akrosztihon versike!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
nagyon kedves, hangulatos vers:)
gratulálok
Köszönöm szépen, kedves Mindnyájatoknak a hozzászólást és érdeklődést… Köszönöm!
Kedves Irén!
Remekre sikeredett mikulásversedhez gratulálok!
Elolvastam jobbról balra és fentről lefelé is.
Üdv.: Alberth
Kedves alberth,
örülök, hogy mindig megnevettetsz!
Ami az olvasási módodat illeti, elárulok egy titkot: nem japánul írtam…
Lehet, hogy megint el kell olvasnod…?
Szeretettel Irén
Szia Irén! 🙂
Jól lemaradtam, de most megajándékoztam magam itt toporogva egy kis Mikulás-akrosztichonnal. Ez itt jobb, mint a csoki, mert alakmegőrző. 🙂
Aranyos a vers, rá lehet ismerni a kedves alakra, szerintem frappánsan összeszedted a jellemzőket. 🙂
Örömmel olvastam!
Szeretettel: Kankalin
Szia, Kankalin!
Először is: :))))
Ami késik, nem múlik.
Nem úgy látom a képedről, hogy alakmegőrzési gondjaid vannak. De jobb félni, mint megijedni, hogy a szólásoknál maradjunk.:)))
Köszönöm, hogy írtál!
Szeretettel Irén