1.
Kétszer
Kétszer láttam könnybe lábadni a szemed,
Kétszer hallottam hogy hangod megremeg,
Mint egy törött hangszer,
Pedig zengő s ékes,
Csak akkor az ő nevét suttogtad,
Pedig én a Tied.
2.
Sírtunk
Mindketten sírtunk,
Ott és Akkor,
Ritkán, szinte soha,
Te miatta, s mutattad,
Én Miattad, magamban.
3.
Megtanultam
Azt hittem mindent el lehet feledni,
De megtanítottad:
Nem tudsz feledni,
Valakit, akit szeretsz,
S megtanultam:
Nem tudlak feledni,
Hiába nem szeretsz.
4.
Tied
Kiadnám magamból,
Falhoz verném,
Megütném,
Ha kicsordul is a vérem,
Nincs többé, mi vértez.
Nincs többé, mi védelmezzen,
Egyetlen őszinteségem,
Egyetlen tisztaságom,
Tied,
Eldobod,
Egy lopott éjen
Talán felkutatom.
7 hozzászólás
Ez nagyon szép.
Köszönöm, örülök, hogy tetszett!
Nincs is annál rosszabb, ha olyan valakit szeretsz, aki nem lehet a tied! Csak remélni tudom, hogy nem “személyes élmény”.
Egyébként a vers nagyon tetszik, márcsak a szerkezete miatt is. Tulajdonképpen mind a 4 rész ugyanarról szól, mégis máshogy fejezted ki, és ez mindenképpen utal a sokszínűségedre!
Sok sikert! Üdv: Arnodre
Valóban nagyon szép, igazábol mind ugyanarrol szól, de mégsem teljesen..nekem az utolsó tetszett a legjobban…jo volt olvasni:)
Tényleg mind a négy ugyanaz, csak más szemszögből…akkor valahogy ennyiféleképpen jött.Köszönöm a véleményeteket!
Nekem legjobban az első tetszik, de a második is nagyon szép. Az érzés pedig..ismerős, persze. Köszönöm az élményt!
üdv: banyamacska
Én köszönöm, hogy erre jártál, ráadásul Te voltál a kétszázadik hozzászóló, úgyhogy ennek is nagyon örültem:-)))))