Kutya szájából kiszedtem,
és az ebet elkergettem.
Véres porból én felvettem,
verdesett hűs tenyeremben.
Kitakartam, betakartam,
Elpusztuljon? – Nem akartam!
Bekötöztem és bekentem,
melengettem, dédelgettem.
Gyógyítgattam, etetgettem,
becézgettem, szeretgettem.
Csucsujgattam elneveztem,
így gyógyult meg -, elengedtem…
Elengedtem, még felnézetem,
ahogy messze száll az égen.
Vidám szívvel haza mentem,
ezt nekem meg kellett tennem!
10 hozzászólás
Kedves Albert!
Előszőr is hálás köszönet azokért a szavakaért amit Maricátol írt versre irtál. Már a vers maga is, de a te hozzászólásoddal még jobban megérintett, és örülök, hogy köztetek vagyok. Köszönöm.
Ez most nem egy egy idézet, csak egy egyserű gondolat tőlem, és mivel tettszik, leírom:
Nem a nagy, hanem a kis dolgok mutatják meg egy ember valódi nagyságát. Ezt nem egy bölcs embertöl olvastam, hanem az élet tanitatta meg velem. Ha végignézünk a történelemben, igaz az ént örténelmi tudásom nem mérvadó, de ha csak egy párat is emlitek a "nagyok" közül, mint Hitler, Sztalin, Bush, Rákosi, Csauszeszku, Milosevity és még sorolhatnám őket, láttuk miben nyilvánult meg a valódi nagyságuk. Igen szerintem is a kicsiken, a gyengéken segiteni az a nagy dolog, mert azt az ember önzetlenül teszi, ésnem haszonbol.
üdv Tóni
Kedves Toni!
Valójában ez a madármentés családi összefogással folyt. Én ebben a versben egyszerűsítésként a magam nevében írom, de a feleségem és a lányom voltak a fő ápolók. A vers nagyon egyszerű, sok a ragrím, de ez azért van, mert igékre épült kísérletezés. Ennek ellenére ki kell hogy fejezzen annyit, mint a hosszúsoros versek. Behoztam érdekesség gyanánt és a természet lényeinek szeretetéért.
Üdv.: Alberth
Sza!
Erről a versedről az jutott eszembe a gyerekeim mikor kicsik voltak,egy fészekből kipottyant csupasz fiókát hazahoztak, és szemcseppentővel tápláltuk.Sajnos nem tudott szárnyra kelni, reméltük, megmenthetjük.Többször emegetjük.
Szeretettel.Marietta
Kedves Marietta!
Sajnos nekünk is odalalett egy talált rigógyerek. Pedig még kukacot is daraboltunk neki, mert nem növényevő. El is neveztem Rigolettónak akkor nyáron, de elpusztult szegény. Azért néha eszünkbe jut. A versben szereplő galamb legalább felépült. 🙂
Üdv.: Alberth
Aranyos kis mondóka! De miért sms lett a neve? Kedves versikédhez gratulálok!
S persze az életmentéshez is!
Barátsággal Panka!
Köszönöm, kedves Panka! Tudod, azért lett a neve sms, mert azon is üzeneteket küldhetünk, miképp a postagalamb által… 🙂
Üdv.: Alberth
Szia!
No erre mondanáaz én Édesanyám,- szép cselekedet, tanítani kéne.,ügyes vagy fiam.
Én ugyanezt mondom.Gratulálok.
Szeretettel üdv:Vali
Köszönöm gratulációdat, kedves Vali!
Nekünk még tanították az ilyen példát, pl. a Gólya, gólya gilice című versikével az iskolában. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Albert!
Olyan történetet írtál meg nagyon is szabályos és hangulatos formában, aminek a tartalmát tanítani kellene a gyerekeknek. Mint minden versed, ez is tetszetős és remek.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Egyik kedvenc versikém volt a Gólya, gólya gilice, mely madármentésről szól. Nem gondoltam akkor, hogy én is részese leszek egy madármentésnek. A másik kedvencem a "Volt egy török, Mehemed,
sosem látott tehenet…" 🙂
Üdv.: Alberth