Együtt voltunk, egymás mellet,
Minden jó volt, más sem kellett,
még is érzem, hogy megbántam,
kár hogy úgy szívembe zártam.
Kár hogy engedtem a vágynak,
Most már rég múlt, mégis fájnak,
Apróságok, az hogy nem vagy,
Mégis úgy várom, hogy megkapj!
Látod nem megy, úgyhogy engedj,
Tiltott álmodtól ne szenvedj!
Nem lesz csók, és nem lesz édes,
Akkor sem, ha ennyi éltet.
Hallgass rám mert meg kellj rémülj,
Nincsen rózsa tövis nélkül!
Menj még messzebb, kérlek Téged,
Vágyom rád, de úgysem érted.
1 hozzászólás
Kiábrádult vers? Szerelem? Csalódás? Minden benne van.