Tövismadarak

Egyetlenegyszer énekelt,
Mielőtt hosszú útra kelt,
Fennakadt tövises ágakon,
Átjárta a furcsa fájdalom.
Lelkéből nem hallott dal fakadt,
Utolsó pillanat.
Így szerettünk, némán,
Mi ketten,
Vergődő tövismadarak.
Éltünk csendben, és
Szótlanul,
Sajdult a szív,
De nem tanul.
Halkult a világ,
Néma pillanat,
Mikor a szív csendben megszakadt.
Egyetlenegyszer énekelt,
Mielőtt hosszú útra kelt,
Fennakadt tövises ágakon,
Átjárta a furcsa fájdalom.
Lelkéből nem hallott dal fakadt,
Utolsó pillanat.
Így lettünk
Mi ketten,
Te meg Én,
Vergődő tövismadarak.