Úgy zenéltek, mint a szívem,
kicsi tündér-bogarak.
Hangotok csak akkor szólal,
mikor itt az alkonyat.
Hívtok ki a messzeségbe
és közben űztök haza.
Feltekinte a nagy égre,
s látom itt az éjszaka.
Úgy zenéltek, mint a szívem
és én csak Rá gondolok,
kedvesemre,s míg Rá várok
hallgatom a hangotok.
Zengjetek, csak zengjetek,
hallja meg az egész Föld!
Hirdessétek, hogy szeret,
s én is úgy szeretem Őt!
6 hozzászólás
A harmadik szakasz az nagyon jóra sikeredett,
szinte bele lehet harapni annyira összecsengnek
a rimek,szép.
Üdv.
Jaj, anynira tetszik nekem is és annyira illik hozzád!
Nagyon jó benen ez a fél refrén.
És azt nem írtam, de az egyzserűsége ami megadja azt az igazi hangulatát.
Nagyon köszönöm…:)
szép, nekem tetszik, és átérzem 🙂
Végre egy szerelmes vers, ami nem csöpög az érzelmektől. Nagyon jó, gratulálok!