Tudathasadás

Jókora a rakás, amit körbejártok;
nagy keleti szelek – nyugati királyok.
Témára a réma, rémára a séma
– jaj, csak én ne volnék ily analfabéta!

Jóslatokban köszvény, közmondásban közhely;
szép holnap, ha hallod, mondd már – mikor jössz el?
Tükörben csak homály, ködben is csak visszhang;
nosza, tapogassunk – ki tapogat vissza?

Idézed a múltat, a bíró meg téged;
darál a gépezet – neked nincs csak géped.
Senki csak mindenki, s a minden csak semmi
– valaki nem tudja, merre hazamenni.

Állandó az élet, változó a világ;
egyben lehetsz biztos – te véted a hibát.
Ősi kürtszó harsan, benne zeng a peched;
ím, a legfőbb törvény – te állod a cechet.

Igaz szó már nincsen, embereld meg magad!
Hajnal helyett úgyis csak a tudat hasad.
Fölébred az ösztön, elszunnyad az erény,
s a gerinc begörbül – földig hajol szegény…