Belesimul a csendbe,
fáradt, ráncos keze,
teszi a dolgát,
lassan… fogy ereje.
Ereje, ideje,
tudja ő ezt jól,
akkor sem tudja otthagyni,
a befejeznivalót.
Belesimul a csendbe,
fáradt, ráncos keze,
teszi a dolgát,
lassan… fogy ereje.
Ereje, ideje,
tudja ő ezt jól,
akkor sem tudja otthagyni,
a befejeznivalót.
4 hozzászólás
A nagymamák már csak ilyenek! 🙂
Röviden, tömören.
Legalább is nekem egy nagyi jutott eszembe. 🙂
Szeretettel: dodesz
Kedves Dodesz. Telitalálat!
Szeretettel: Edit
Nekem nagymamám jutott eszembe kedves Edit.
Nagyon szép kis szösszenet.
Szeretettel olvastalak : Zsu
Örülök Zsuzsa! Köszönom. Szeretettel: Edit