Tudom?!

Szívem dobban. Jelzi, hogy tudjam,
még nem lett emléked a múltam.
Még nem vagyok készen tovább lépni.
Hogyan fogok tovább élni?Ki érti?

Éjjel felver egy Hold sugár és a hangod hallom nevemmel.
Még sose mondtad ki nevemet. Miért nem tetted egyszer,
legalább egyszer meg? Sose feledhetem, miért nem tetted?
Miért nem értelek egyszer se tetten?Mit érzek? Kell ez?

Igen. Kell. Mert érzem hogy hazudtál! Nem igaz hogy csak barátság.
Hidd el! Tudom, hogy az egész egy nagyon nagy szamárság,
de érzem hogy a szíved ha dobban,értem dobban.
Akkor mondja meg! Miért nem mondja?!

Az őrület határait feszegetem. Menekülnék el és nem engedsz mennem.
Csak ülsz megint és nézel szépen,csendben ahogy elmegyek.
És ha akkor az egész életedből kilépek? Nem érdekel?
Miért?! Mond, miért nem érdekelt? Ezt nem érdemlem!

Tudom, hogy nem lehetek biztos benne,
s ha azt mondod el kell hinnem neked.
de hogy szeretlek nem tagadhatom
és ha fáj akkor itt nem maradhatok.

Búcsút intenék de nem tehetem.
A remény felgyulladt újra bennem.
És ő nem enged mennem.
Én vagyok ki itt tart engem!